Az uráli tilalomfák
Kemény, kritikai dolgozatot tartanak a kezükben tisztelt olvasóink, melyben többek között megkövesedett nyelvészeti tilalomfákat fogunk vallatóra, vizsgáljuk keletkezésük körülményeit, jelenlétük jogosságát.
A tilalomfák általában két fontos szerepet töltenek be: közvetlen hatásukként kategorikusan és parancsszerűen megtiltanak valamit, ugyanakkor megakadályozzák, hogy olyan ismeretek birtokába kerüljünk, melyek a fennálló beidegzéseinket gyengítenék, vagy éppen azok leleplezéséhez segítenének bennünket.[1] Nyelvünk uráli/finnugor eredetét hirdető tudósaink ilyen tilalomfákkal bástyázták körül magukat. Immár másfél évszázada bizonyíthatatlan elméleteiket, levezetéseiket védelmezik velük, s egyszersmind ezekre hivatkozva tiltják meg másoknak nyelvünk és népünk (népeink) származásának más irányú kutatását. Ezek a dogmák nyelvészeink szerint már önmagukban elegendők az ilyen kísérletek elvetésére, gúnyos hangú lesöprésére.
A következőkben a kitűzött uráli/finnugor tilalomfák mentén haladva mutatjuk be a finnugor elmélet és az egyiptomi hieroglifák magyar nyelvű hangzósításának összeférhetetlenségéről alkotott gondolatainkat.
